A világ egyik legjobb ideiglenese
2010.02.07.
Már elég régóta vagyok családilag ideiglenes befogadó, de kevés olyan jó kutyával találkoztam eddig, mint amilyen Hencida alias Heni.


2 és fél éve, 2007 nyarán került először gondozásunkba Heni, a testvérével és a mamájával együtt. Kidobták őket a menhely elé. A két kölyök hamar gazdára talált, azt hittük a négy gyerekkel örök életre szóló barátságot fognak kötni.
2009 novemberében mégis visszakerültek hozzánk, az előző gazdik egy könnycsepp nélkül váltak meg tőlük. Ekkor a kötelező orvosi vizsgálatok után kikerültek a menhelyre, hátha végre megtalálják az igazit. Pár héttel később Heni lába egy véletlen baleset folytán sajnos olyannyira megsérült, hogy a több napos kórházi küzdelem után mégis amputálni kellett a bal mellső lábát.


Ekkor hoztuk haza, hogy nálunk rehabitálódjon, családi körben szokja meg, hogy ezentúl három lábon kell élnie az életét. Igazából percek alatt megszokta azt, amit nekünk embereknek sokkal több időbe telik egyáltalán ép ésszel felfogni, nemhogy elfogadni és tovább élni ezzel a tudattal.
Heni nagyon hamar beilleszkedett az itthoni falkába, könnyen megszerettette magát mindenkivel. Engem már első percben elvarázsolt azzal amilyen kedves és bújós kutya. Ez azóta sem változott, hiszen most is itt fekszik, szorosan hozzám bújva, lábai az ég felé és hangosan szuszog. Azt hiszem jól érzi magát nálunk.


Minden gond nélkül lépcsőzik, szeret játszani, kedveli a sípolós labdákat, imádja a jutalomfalatokat és ahhoz képest, hogy idáig nem lakásban élt, hamar szobatisztává vált( bár a bulldogok kicsit eltérítették a helyes útról). A házat őrzi,de nem ugat feleslegesen és hálistennek még semmi kárt nem okozott- remélem nem festem az ördögöt a falra :D -. Igazából nem tudok róla semmi rosszat mondani, mégsem jelentkezik rá senki.




Sajnos nem várhatok rá olyan örökbefogadási hadjáratot, mint ami egyes fajtákra van, az emberek úgy látszik nehezen veszik észre az igazi kincseket. Eddig még nem sok szerencsénk volt itthon örökbeadni háromlábú kutyáinkat, hiszen Alkony, Rocka és nemrég Cella is németországi örökbefogadókra talált. Ha nem lenne full teltházunk én biztosan megtartanám Henit, mert egy 100%-ig tökéletes kutyáról van szó. Már most megkönnyezem, ha arra gondolok, hogy örökbe kell Őt adnom. Aki ismer, tudja nagyon jól, hogy idáig nem sok kutyánál éreztem ezt. Persze ez az ideiglenesek dolga. El kell engednünk a tökéletes, hozzánk illő kutyákat is, hiszen más, szintúgy esélytelen kutyáknak van ránk szüksége. Felvállaltuk, bevállaltuk, hogy minden örökbeadáskor meghal bennünk egy kis rész. Nehéz, de mégis szép dolog ez, főleg miután megkapjuk az első híreket a kis exideiglenesünkről. Minden örökbefogadónk lelkére kötöttük, hogy bombázzanak nyugodtan képekkel, hírekkel hiszen ezt nem tudom/tudjuk megunni. Csak így nyugszik meg a lelkünk legalább egy kicsit. Bízom benne, hogy majd ő is meg fogja érteni, hogy nem eldobtam magamtól, csak megpróbáltam a számára legjobb helyet kiválasztani.
Addig is, amíg ez meg nem történik szeretnék Heninek olyan életet biztosítani, amilyet idáig is megérdemelt volna. Sok játékkal, kutyahaverokkal, rengeteg puszival és kényelmes ággyal!:)








borsó